Gyermekkori halláscsökkenés – felismerés, okok, megoldások

Gyermekkori hallásveszteségek 

A gyermekkori hallássérülés vagy halláscsökkenés bármely életkorban kialakulhat, lehet 

• átmeneti vagy maradandó jellegű, illetve 
• veleszületett vagy szerzett eredetű. 

A hallásprobléma időben történő felismerése és kezelése elengedhetetlen a gyermek beszédfejlődése, tanulása és szociális beilleszkedése szempontjából.

Átmeneti halláscsökkenés gyermekkorban

A gyermekkori átmeneti halláscsökkenések leggyakoribb kiváltó tényezői a gyakori felső légúti fertőzések és allergiás eredetű orrdugulás, melyek fülkürtműködési zavart okoznak. A tartós fülkürt-elzáródás következtében savós középfülgyulladás alakulhat ki, amely a középfül szellőzését gátolva vezetéses típusú halláscsökkenéshez vezet.

Ok-okozati láncolat:

1. Ismétlődő náthás megbetegedések, allergia →
2. Tartós orrdugulás, orrmandula-megnagyobbodás →
3. Fülkürt működészavara (nem tud megfelelően szellőzni a középfül) →
4. Savós középfülgyulladás kialakulása →
5. Vezetéses halláscsökkenés, tompa hangérzékelés

Tünetek:

• Nem figyel a halk hangokra, gyakran visszakérdez
• Hangosan hallgatja a tévét  
• A beszéd fejlődése elmarad vagy bizonytalan artikulációval alakul

Kezelés:

A kezelés fül-orr-gégészeti kivizsgáláson és a gyermek hallásvizsgálaton alapul. 

Az elsődleges cél a középfül szellőzésének helyreállítása:

• Gyógyszeres kezelés (orrspray, antihisztamin, gyulladáscsökkentő)
• Orrmandula-műtét, ha indokolt
• Tartós fülkürtműködési zavar esetén fülkürt-tréning vagy dobhártyába helyezett tubus (grommet) behelyezése

Az ilyen típusú halláscsökkenés többnyire átmeneti, és megfelelő kezeléssel jól gyógyítható.

Gyermekkori maradandó halláscsökkenések

A gyermekkori maradandó halláscsökkenés hátterében lehetnek veleszületett (genetikai vagy méhen belüli eredetű) okok, vagy szerzett tényezők, amelyek a születés után, a korai életévekben érik a hallórendszert. Ezek az állapotok a belső fül vagy a hallóideg károsodását okozzák, így érzékszervi, idegi típusú (szenzorineurális) halláscsökkenéshez vezetnek.

Gyakori kiváltó okok:

1. Genetikai rendellenességek vagy családi halmozódás
   → Már a születéskor fennáll a halláskárosodás
2. Méhen belüli fertőzések, oxigénhiányos állapotok, koraszülés
   → A belső fül vagy hallóideg fejlődési zavara okoz halláscsökkenést
3. Újszülöttkori sárgaság, magas bilirubinszint
   → Idegrendszer sérülése, a hallópálya károsodása miatt romlik a hallás
4. Későbbi életkorban: vírusfertőzések (pl. mumpsz, kanyaró), fejsérülés vagy ototoxikus gyógyszerek

Tünetek:

• Az újszülött nem reagál a hirtelen zajokra, nem figyel a hangokra
• Késik vagy nem indul el a gagyogás, nem megfelelő a beszédfejlődés
• Gyakori „félrehallás”, beszédértési nehézségek
• Óvodáskorban visszahúzódó viselkedés, szociális nehézségek

Kezelési lehetőségek:

A kezelés fül-orr-gégészeti kivizsgáláson és a gyermek hallásvizsgálaton alapul. 

A  halláscsökkenés mértékétől és típusától függően különböző hallásjavító eszközök alkalmazhatóak:

• Hallókészülékek: enyhétől a súlyos fokú halláscsökkenésig nagy segítséget nyújtanak a hallás javításában. A modern digitális hallókészülékek képesek személyre szabottan, gyermekbarát formában segíteni a beszédértést.
• Cochleáris implantátum: hallásmaradvány vagy teljes (siket) hallásvesztés esetén jelenthet megoldást. A belső fülbe beültetett készülék elektromos impulzusokkal közvetíti a hangokat a hallóideghez. A beültetést szigorú audiológiai és fül-orr-gégészeti kivizsgálás előzi meg és komplex hallásrehabilitáció követi.
• Hallásfejlesztő tréningek, auditív fejlesztés: a hallókészülékes vagy implantált gyermekek számára elengedhetetlen a rendszeres, célzott hallásfejlesztés, amely elősegíti a beszédértés és beszédkészség fejlődését.

A gyermekkori hallássérülés korai felismerése és a mielőbbi ellátás alapvető fontosságú a gyermek tanulási és szociális fejlődése szempontjából.

Időpontot foglalok